A héten előkerült egy 2 éve gondozott és lezárt esetem – azért annyira nem magától, én hívtam be, mert iskolai jelzést kaptam igazolatlan hiányzásról. Nevezzük a srácot Dominak, tavasszal lesz 17 éves.

2 éve úgy találkoztunk, hogy ügyeletes voltam és az anyja hozta be, mert füves cigit tekert magyar órán és a tanár többszöri felszólítására sem hagyta abba. Ennek következtében az igazgatóiban kötött ki, aki pedig az iskolába járást ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Domi hozzon igazolást arról, hogy elterelésre jár – hozzátenném, hogy Domi egy alternatív alapítványi iskola tanulója. Mivel anyunak sejtése se volt ilyet hol lehetne beszerezni, bejöttek hozzánk. Mint kiderült elterelésre bíró ítéli az embert, így simán elküldtem őket drogambulanciára, ahol kaptak igazolást, hogy vállalja az együttműködést. Mondjuk elég érdekes a leszokni vágyók támogatása ezen a helyen, mert fél évig havonta tiszta pisit kell vinni és csak utána foglalkoznak az ember lelkével, de nem is ez a lényeg. Kiderült, hogy a srác apja heroin túladagolásban halt meg, az anya nagyon fiatalon szülte, ezért leginkább a nagymama nevelte, aki pár éve meghalt és az anya aggódott Domi viselkedése miatt, ezért megbeszéltük, hogy párszor találkozunk.

A második interjún azt hittem dobok egy hátast, amikor Domi elmesélte, hogy 3 éve drogfüggő – jelzem ekkor volt 15 éves! – már mindent próbált a heroinon kívül és minimum napi 5 spanglit szív. Majd lenyomott nekem egy olyan szöveget a megjavulásáról és annak okairól, amelyet minden családgondozó hallani szeretne: hogy az anyja jó fej és nem érdemli meg, hogy bunkó legyen vele, hogy a drogozással elszúrja a jövőjét, ezért abbahagyja, hogy milyen fontos tanulni és nem fog balhékat csinálni a suliban stb. Gondoltam, hogy madárnak néz, de minden hónapban kiderült a drogambulancián, hogy tiszta, az anya is változásokról számolt be és Domi bevallott egy-két füves cigit meg balhét nálam, tehát hittem Neki. Mivel jól alakultak dolgok, elköszöntünk, de nagyon megszerettem ezt a srácot, rendkívül szórakoztató, éles eszű és szókimondó volt.

Idén kaptam egy jelzést az iskolából 20 igazolatlan óráról, ezért küldtem egy behívó levelet Dominak és az anyának. Az anya telefonált, hogy jöhet-e egyedül a srác, mert nem tudja elkísérni ma, pedig szeretne velem beszélni, mert sok baj van Domival mostanában, gondolta is, hogy beküldi hozzám. Beszéltünk az iskolaváltásról és az 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzás következményeiről, majd mint mellékes dolog megemlítette, hogy mellrákja van… természetesen várom Domit, minél hamarabb.

Kicsit megijedtem, amikor megláttam Domit, mert a mindig mosolygós szemű zsivány gyerek helyett egy tiszta ideg, majdnem felnőttet láttam. Leültünk beszélgetni és ömlött Belőle a szó, hogy minden szar, rendkívül feszült és szeretethiányos, teljesen egyedül érzi magát ebben a világban. Az anyja pénzzel szereti, pedig neki beszélgetésre, figyelemre és simogatásra lenne szüksége. Belefáradt, hogy ezt folyton el kell magyaráznia az anyának, ráadásul odaköltözött hozzájuk segíteni egy idősebb nőrokon, aki rendszeresen ellene stuffolja. A barátnőjével – akivel egy évet jártak – múlt héten szakítottak, így teljesen magányosnak érzi magát és nagyon szomorú. Az iskolába bemenni sincs kedve, mert az osztálytársai nem tudnak viselkedni, a tanárok nem szívesen tartanak órát. Rosszul választott középiskolát – megbeszéltük, hogy segítek keresni másikat. Persze van két rendőrségi ügye is folyamatban, amikor rosszkor volt rossz helyen. De összességében úgy érzi, hogy ő tesz erőfeszítéseket, amelyeket sem az anya, sem a barátnője, sem a tanárok nem vesznek észre. Például elmosogat, takarít, igyekszik a megbeszéltnél hamarabb hazaérni, beszélgetést kezdeményezni, megfogalmazni a saját kívánságait, rendszeresen sportol, alig jár bulizni és nagyon ritkán füvezik. A tehetetlenségtől annyira agresszív lett, hogy bárkinek nekimenne az utcán, legszívesebben leszúrna valakit és csak a börtön tartja vissza. Mindezt olyan félelmetesen feszülten mondja, hogy elhiszem és megijedek. Itt van egy srác, aki meg tudja fogalmazni a hibáit, hogy mit kell rajta változtatni, hogy mit vár a körülötte élőktől és ezt meg is osztja velük, de süket fülekre talál…

Megbeszéltük, hogy most pár hétig találkoznunk kell, ő kérte hogy sűrűbben. Jelezte, hogy jobban érzi magát a beszélgetésünktől és örül, hogy én vagyok a családgondozója, mert bennem megbízik és őszinte mer lenni velem. Ennek én is örülök.