Szóval a gyermekvédelmi rendszer két nagy egységre bontható: alapellátásra és szakellátásra. Az alapelv, hogy minden gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez – ezt segíti az alapellátás. Abban az esetben, ha eredménytelen a veszélyeztetettség megszüntetésében, szakellátásba kerül a gyermek, azaz gyermekotthonba, nevelőszülőhöz, esetleg örökbe fogadhatóvá válik. Az alapellátást az önkormányzat biztosítja, ebbe tartozik a gyermekjóléti szolgáltatás, gyermekek napközbeni ellátása (bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet, alternatív napközbeni ellátás) és a gyermekek átmeneti gondozása (helyettes szülő, gyermekek átmeneti otthona, családok átmeneti otthona).

A gyermekjóléti szolgáltatás jelzőrendszert működtet, általában így értesül a veszélyeztetett gyermekekről. Ezt gyakorlatilag úgy kell elképzelni, hogy például az iskola jelez igazolatlan hiányzásokról vagy devianciáról, vagy a védőnő rossz lakás körülményekről, elhanyagolásról, de minden állampolgárnak kötelessége veszélyeztetett kiskorúról bejelentést tenni akár nálunk, akár a gyámhatóságon. Természetesen segítséget nyújtunk az önként jelentkezők számára is.

Ekkor elindul egy gondozási folyamat, amelyben felmérjük a veszélyeztető körülményeket, megajánlunk szolgáltatásokat, amelyekkel ezek megszüntethetőek és folyamatos helyzetértékelés mellett kivitelezzük a gondozási tervet. Együttműködés hiányában javaslatot teszünk hatósági intézkedésre a gyámhatóság részére, ez első lépésben a védelembe vétel, amely kötelező együttműködést jelent. Amennyiben ez is eredménytelen marad, az családból történő kiemeléshez vezethet.